Csörgőlabda logó

A csörgőlabda története

A csörgőlabdát a II. világháborúban találták ki Németországban, és a hadirokkantak rehabilitációjában alkalmazták. Először Európában terjedt el, Németország után az északi régióban, például Dániában 1964-ben játszottak először csörgőlabda-mérkőzést. Tömegesen a hetvenes években kedvelték meg, és vált fokozatosan versenysporttá. Kezdetben országonként változó laza szabályok szerint játszották.
A Torontóban 1976-ban megrendezett paralimpián bemutató mérkőzésként került a versenyprogramba. Az első európai játékokat 1977-ben Lengyelországban, majd az első világbajnokságot a rá következő évben Ausztriában rendezték meg. Ezek a tények is jelzik a sportág terjedését, amely szükségszerűvé tette a szabályok rögzítését, egységesítését.

A csörgőlabda szabályai:

A pályán csapatonként egyszerre három játékos lehet, cél, hogy az ellenfél kapujába kézzel gurítsák a csörgőlabdát. Mivel a labdában lévő csörgők irányítják a játékosokat, így tájékozódhatnak a labda helyzetéről, ezért a játék ideje alatt a verseny helyszínén néma csend van, hogy a játékosok koncentrálni és azonnal reagálni tudjanak a labdára. A gólok után kitörhet a tapsvihar, de a játék közben ismét csendre intik a közönséget. A meccset kétszer 10 perces játékidő alatt gólra játsszák. Minden versenyző fekete szemüveget visel, hogy egyenlő eséllyel versenyezzenek a különböző látássérültségi fokú sportolók. A pálya mérete 9 m x 18 m (taraflex borítás). A kapu szélessége 9 méter, ezen a szakaszon helyezkednek el a versenyzők guggoló vagy térdelő pozícióban úgy, hogy amikor az ellenfél a kapu felé gurítja a labdát, a védők lehetőleg úgy vetődjenek oldalra, hogy lefedjék a kilenc méteres szakaszt, és a labda ne kerüljön a hálóba. Egy meccs alatt kb. 80 db gurítást végeznek. Egy-egy jól sikerült lövés 70-75 km/h sebességgel halad és kb. 12 méter múlva eléri a fekvő védő játékost. Miután kivédték a gurítást, azonnal visszagurítják a labdát az ellenfélhez, akik ugyanúgy védekeznek. A pályán ragasztószalagok alatt elhelyezett drótok jelzik a pálya szakaszait.

A sportág magyar története:

Magyarországon a csörgőlabdát 1976 óta ismerik és játsszák a látássérültek. Az egyre sokrétűbb munka miatt Dosek Lajosné szakmai segítséget kért a Vasas SC akkori sportigazgatójától, Tálosi Ferenctől. A játékosok tehetségét, elszántságát és az első szövetségi kapitány munkájának minőségét jelzi, hogy a roll ball utolsó alkalommal kiírt Európa-bajnokságát az alig hároméves múltra visszatekintő válogatottunk nyerte. A sportág honi népszerűsödésének jele a megalakuló szakosztályok, csapatok száma, és az 1982 óta minden évben megrendezett magyar bajnokság. Az Európa-bajnokságokon 1981 óta résztvevők a magyarok, 1984 óta minden paralimpiára kvalifikálta magát válogatottunk. Ifjúsági és felnőtt szinten elért eredményeink, érmeink, helyezéseink száma, nemzetközi szereplésünk jogos büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat.
A csörgőlabda természetesen nem csak versenysport, megjelenik az iskolai testnevelésben és szabadidősportban is. Az magyar felnőtt férfibajnokság mellett iskolák közötti verseny is zajlik, ahol korosztályos szinten mérik össze tudásukat fiataljaink.
Az utóbbi években ismét rendeztek Csörgőlabda világ-, és Európa-bajnokságot, amelyek közül fontos kiemelni, hogy 2014-ben Eger városa adott otthont a kontinensviadalnak.

Fontosabb magyar eredmények:

Paralimpiák:
•1984- New York: 7. helyen végzett a magyar férfi válogatott.
•1988- Szöul: 4. helyen végzett a magyar férfi válogatott.
•1992- Barcelona: 10. helyen végzett a magyar férfi válogatott.
•1996- Atlanta: 8. helyen végzett a magyar férfi válogatott.
•2000- Sydney: 8. helyen végzett a magyar férfi válogatott.
•2004- Athén:

Világversenyeken elért eredmények:
•1981- EB, Fulda: 1. helyen végzett a magyar válogatott
•1985- EB Olstyn: 3. helyen végzett a magyar válogatott
•1999- Világkupa, Calgary: 1. helyen végzett a magyar válogatott
•1999- EB, Birmingham: 2. helyen végzett a magyar válogatott

forrás: http://www.hparalimpia.hu