Mondd milyen?

Azt mondod anyám, hogy kék az ég?
De milyen a kék? Hisz sose láttam.
- A kék olyan, mint a búzavirág.
Akkor nyílik, mikor érik a kalász.
És olyan, mint a szemed színe,
Amely nem mosolyoghat rám.

És mondd anyám, milyen a napsugár?
Nyáron oly melegen süt le rám.
- A napsugár, gyermekem, olyan
Sárga és fénylő, mint az arany.
És egyformán részesül belőle
Az ember, legyen szegény, vagy dúsgazdag.

És mondd anyám, milyen a fű, ha nő?
És milyen a fa lombja, hol madár költ?
Milyen az ég, ha dörög és villám hull?
És milyen télen, ha a hó csikordul?
És milyen a tengervíz, mikor haragos?
Óh én Istenem! Miért nem láthatom?

Gyermekem, ne legyél reményvesztett.
Ha kérdezel, van reá felelet.
Jóságos szívekben, mindig van napsugár,
Az ember a lelkével lát igazán.
Kezed tapintása képeket ad neked.
S amíg élek, én leszek a szemed!

Takácsné Csente Juliánna
Tatabányán élő sorstársunk verse