Hogyan segítsük a vak embert?

 

1. Tabu?

 

Vak emberekkel folytatott beszélgetések során sokan nem mernek olyan szavakat használni mint például:  Nézze! Figyeljen ide! vagy vak. Tudnia kell, hogy e szavakat nyugodtan alkalmazhatja, mikor vak emberrel beszélget, hiszen jelentésük a látássérült emberek számára ugyanaz, csak természetesen más érzékszervekre utal. Például:  Láttam egy jó filmet!  mondja látássérült ismerősünk, vagyis a film adta élményt megkapta egyéb érzékszerveire hagyatkozva. A látó élmény közvetítése egyéb módokon is lehetséges, például tárgyak kézbe adásával vagy szóbeli információval.  Fontos tudnia, hogy a jóindulatú, de kíváncsi kérdések bizonyos helyzetekben tapintatlanok lehetnek. Csak akkor tegyen fel társának vakságára vonatkozó kérdéseket, ha emberi kapcsolatuk erre feljogosítja Önt! A felületes ismeretségek erre senkit sem jogosíthatnak fel. A kulturált magatartás egyik fokmérője, ha a másik embernek úgy segít, hogy e közben tapintatos és nem hozza megalázó, kellemetlen helyzetbe. Társaságban, vak ember jelenlétében a legnagyobb tapintatlanság róla sajnálkozva beszélgetni.

 

2. A helyes vezetés

 

Ha találkozik az utcán kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni! Kérdezze egyszerűen meg: Segíthetek Önnek? Igenlő válasz esetén vezesse a vak embert karjánál fogva, vagy hagyja, hogy Ő karoljon magába. A vezető egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert. Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére. A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált segítséget. Ajtón vagy hasonló szűk helyen történő áthaladáskor leghelyesebb, ha a vezető elől haladva egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert. Ez esetben a vezetett megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő esetleges akadályokról.

 

3. Helytelen segítség

 

Gyakran a látó ember nem közvetlenül segít, hanem úgynevezett "távirányítással". A látássérült mögött haladva, anélkül, hogy fogná vagy vezetné, a kritikus pillanatban gyorsan megszólal, például így: Vigyázzon! Jobbra! Balra! stb. E jó szándékú, de szakszerűtlen segítség többet árt, mint használ. Tudnunk kell, a vak embert zavarja, hogy valaki folyamatosan követi Őt, függetlenül attól, hogy segíteni akarják. A követő, segítő szándékú irányjelző szavai megosztják figyelmét, stresszhelyzetet eredményezhetnek.

 

4. Le és föl: járdák és lépcsők

 

Az a szabály, hogy a látássérült embernek csak az ő beleegyezésével segítsünk, ez esetben is alapvető. Egyszerű példa: Egy vak ember áll a járdán, valaki karon ragadja, és szó nélkül átviszi az út túloldalára. Mire megszólalhatna, hogy Ő nem akar átkelni, addigra már az úttesten kísérik. A kísérő meglepődik, és egy tétova bocsánatkérést morogva elandalog. A vak embernek pedig nincs más választása, mint megpróbál visszajutni a kiindulási pontra. A kéretlen segítség ez esetben is többet árt, mint használ. Járda: A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérő mindig lassítson! Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: - Most lépjen fel/le! Lépcső: Ez esetben elég annyit mondani, hogy: Vigyázat, lépcső! De feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). Korláttal kiegészített lépcsőnél mindig helyezzük a vak ember kezét a korlátra! A lépcsőket nem kell számolni, de az utolsó lépcsőfoknál szóljon, hogy ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és mozgólépcső között, bízza azt a látássérült emberre. Amennyiben a mozgólépcsőt választja, a rálépés után hívja fel látássérült társa figyelmét a gumikorlátra. Tegye hozzá az irányt is!

 

5. Közlekedési eszközök használata

 

Tömegközlekedési eszközökön, fel és leszállásnál a látássérült embert általában segítik. Többnyire csak az baj, hogy egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítő kézre figyeljen. Felszálláskor a legcélravezetőbb segítség, ha a nyitott ajtóhoz kíséri és kezét a kapaszkodóra helyezi. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfokok számát is mondja meg. Kezét helyezze a kapaszkodóra! Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.

 

6. Ülőhely

 

Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb életveszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, ha nem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra. Fogjuk meg könyökét, és vezessük oda az ülőhelyhez!

 

7. Merre? (Irányok)

 

Ha helyesen akar tájékoztatni, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest adja meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét. Például: - Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz a fotel.

 

8. Hol van a kabátom?

 

Ismeretlen helyen, pl. egy étteremben vagy vonaton gyakran a következő szavakkal veszik el a vak ember holmiját (táska, kabát stb.): - Hagyja csak, majd én elviszem, elrakom! Ebben az esetben bizony a vak embernek komoly problémát jelent, hogy hol keresse, vagy hogyan találja meg holmiját. Ugyanakkor problémát jelenthet saját tárgyai tulajdonságainak leírása: a kabát kék színű (de sötét, avagy világos - ez számára közömbös). Ezért inkább azt javasoljuk, hogy vezesse oda társát a ruhatárhoz/fogashoz, és hagyja, hogy Ő maga intézze holmijának leadását/elhelyezését. Egyidejűleg tájékoztassa a ruhatár vagy fogas megközelíthetőségéről, elhelyezkedéséről.

 

9. Nem találós kérdés!

 

Hangról a vak emberek jól tudják azonosítani a hozzájuk szólót. Természetesen a felületesen ismert hang nem irányadó. Célszerű a köszönéssel egyidejűleg bemutatkozni: Jó napot kívánok, Lugosi László vagyok. Jó ismeretség esetén is előfordulhat, hogy vak embertársa elbizonytalanodik: vajon ki beszél hozzám? Ne bántódjon meg! A zajok, melyek bennünket körülvesznek utcán, járművön és egyéb nyilvános helyeken, minket csak megviselnek, a látássérült embert viszont a dolgok vagy személyek felismerésében alapvetően akadályozhatják. Tanácsunk ez esetben is csak az, ha lehet mutatkozzon be. Jó emberi kapcsolatukat a zajok nem ronthatják meg!

 

10. A vak nem kiskorú!

 

Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó. Kisasszony, tud az Úr aláírni? Erre a megfelelő válasz: Kérdezze meg az Urat! Az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemébe néz annak, akihez szól és zavarba jön, ha ez a kapcsolatteremtési lehetőség hiányzik. Ha ismeri, ne féljen a vak embert a nevén szólítani! Amennyiben nem ismeri, érintse meg könnyedén a vállát vagy karját, ezzel tudatva vele, hogy hozzá beszél. Beszélgetésnél az odafordulásról se feledkezzen meg, mert a hang irányát vak embertársa pontosan érzékeli, így azt is, hogy Ön hozzá szól.

 

11. Hívja fel magára a figyelmet!

 

Olyan helyeken, pl. utcán, nagyobb társaságban, ahol többféle zaj, hang észlelhető egyszerre, a vak ember nem tudja megállapítani, hogy beszélgetőpartnere ott van-e még, vagy sem. Ön akár elmegy, akár visszatér, ezt feltétlenül hozza a vak ember tudomására. Mert például ha Ön visszatér és nem szól egy szót sem, a vak ember ott fog ülni szótlanul abban a hiszemben, hogy Ön még nincs ott. Tartsa szem előtt, hogy a vak embernek mindig szóban kell válaszolni! Egy mosoly vagy fejbólintás számára nem jelent semmit.

 

12. Vásárlás

 

Amikor vásárlásnál vak embernek szeretne segíteni, akkor a megvételnél számításba jöhető cikket, amennyiben nem élelmiszerről van szó, nyugodtan adja a kezébe vagy tegye lehetővé, hogy azt megtapinthassa. Ezzel a lehetőséggel élve az alakjáról, nagyságáról, minőségéről elég jó képet tud alkotni magának. A színeket és a mintákat viszont el kell mondania, különösen akkor, ha ruházatról van szó. Nyugodtan mondja meg, ha egy szín vagy fazon nem áll jól neki. Fizetéskor abban az esetben, ha segítségét kéri, hangosan közölje a kiadott, illetve visszajáró pénz névértékét.

 

13. Felolvasás

 

A technikai fejlődésnek köszönhetően már sok országban fejlesztettek ki olyan olvasókészüléket, melyet a vak ember is tud használni. Ma még ezek a készülékek nem minden vak ember számára elérhetőek. Míg használatuk mindennapossá válhat, addig a vak ember a látó ember felolvasására van utalva. A pontírás, ami domború, ezáltal a vak ember kezével tudja kitapintani és a magnó csak részben jelent megoldást az írásos információk közvetítésére. Itt jegyezzük meg, hogy a "látó", azaz normál írást a vak emberek gyakran síkírásnak nevezik. Kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha olyan levelet vagy valamilyen hivatalos papírt kell felolvasnia, ami vak embertársa személyes ügye. Ez esetben a tapintat és a titoktartás alapkövetelmény. Javasoljuk, hogy mielőtt kinyitna például egy levelet, nézze meg a feladót és mondja meg, ki az, és csak akkor olvassa fel a levél tartalmát, ha arra embertársa megkéri. Iratot, levelet sose bontson fel kifejezett engedély nélkül! A levelet, iratot ne úgy olvassa, mintha magának olvasná: (kaptam egy levelet.) hanem így: a levél ettől vagy attól jött és ez meg ez áll benne. Általános szövegek pl. újság, folyóirat felolvasásakor is érvényes a szabály: nem az a fontos, ami Önnek annak tűnik!

 

14. Rend és pontosság

 

E két dolog a látássérült emberek életében alapvető fontosságú. A következő szabályokat kell figyelembe venni: Minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye, mindig ott legyen megtalálható. Ha Ön tiszteletben tartja e szabályokat, vak embertársa önálló életvitelét segíti! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva legyenek! Amerre a vak ember közlekedik, ne hagyjon elől tárgyakat! Az, hogy miért fontos pontosnak lennie, ha vak emberrel találkozik, kiderül a következő példából: Önnek találkozója van egy vak emberrel, és késik. Ahogy múlnak a percek, amit a várakozó óráknak vél, úgy lesz egyre bizonytalanabb, idegesebb a vak ember, kezd el azon gondolkozni, hogy Ő most vajon tényleg jó helyen vár-e Önre.

 

15. Étteremben

 

Kísérő nélküli vak vendégnek a kiszolgáló személyzet különleges megkülönböztetett figyelmére van szüksége, kezdve a kabátja elhelyezésétől ülőhelye kiválasztásáig. Látó vendégeknél az a szokás, hogy intését vagy hívását kell várni. Egy vak vendég esetében kívánatos, sőt szükséges esetleges különleges speciális kívánságai felől érdeklődni.

 

16. Kórházban

 

Az orvosok vak betegüket nevükön szólítva világosítsák fel betegségükről, a gyógymódok következményeiről és minden egyéb betegségükkel kapcsolatos kérdésről, akárcsak látó betegeiket. A nővérek gyógyszerosztáskor mindig pontosan mondják meg, milyen gyógyszert adnak, és milyen célból. Ne vegye el a kedvét, ha egyszer egy vak embernek segíteni akart, és Ő elutasította. Megeshet, hogy elutasítják, de ne felejtse el, minden ember más és más, és ő dönti el, milyen segítségre van szüksége. A vak emberek legtöbbször azonban hálásak minden kisebb-nagyobb segítségért és elfeledtetik Önnel az egyszeri rossz tapasztalatot. Magától értetődően ez a rövid tájékoztató nem törekedhetett teljességre. Nem is volt a célja, hanem inkább az, hogy ha legközelebb találkozik valakivel a "vakok világából" kevésbé érezze zavarban magát. De hadd jegyezzük meg, "vakok világa" nincs. Ők nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint látó embertársaiknak. Ha egyszer közelebbről megismerkedik velük, észre fogja venni, hogy látó ember és nem látó ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak különbségek, eltérések. Kérjük, ha van rá alkalma, próbálja meg!

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!